A világ legkönnyebb dolga bele szeretni valakibe, a legnehezebb pedig kiszeretni belőle. Sokan azt mondják erre hogy ez hülyeség mert ott van egy csomó fizikai munka ami sokkal nehezebb de ez nem igaz mert a fizikai munka csak a testedet erőlteti meg de az hogy beleszeretsz valakibe az megbizsergeti az egész testedet! Amikor ott van a közeledben megremeg mindened és ettől teljesen lezsibbadsz és utána először fáradt vagy és úgy érzed hogy semmire sincs erőd (legalább is én így vagyok), aztán teljesen felpörögsz. Pattogsz mint egy gumilabda és nem bírsz le csillapodni, és hadarsz,és mindenféle hülyeséget összehordasz, és énekelgetsz, és táncolsz, és úgy érzed hogy szárnyalsz! Amikor újra találkoztok és rád néz teljesen elpirulsz és úgy érzed hogy rövid időn belül el olvadsz a mosolyától. Aztán megint, és megint találkoztok és egyre szerelmesebb leszel. Folyamatosan rágondolsz, és álmodozol róla! De ne feledd! Sokan nem azzal vétik el a dolgot hogy beleszeretnek a nagy Ő-be, hanem azzal hogy azért mert rájuk/rád mosolygott tetszenek/tetszel neki. Szerelmesnek lenni nagyon jó dolog! A szerelem boldogít.
De amikor rájössz hogy ő nem szeret az a legrosszabb dolog!! Amikor a szemedbe mondja hogy ő nem érez úgy! Nincs annál kegyetlenebb érzés! Úgy érzed bárcsak soha nem történ volna meg az a nap amikor meg ismerted.. Be mész a szobádba, be bújsz a takaród alá és végig sírod az egész napot, aztán felkelsz vörös szemekkel, felpuffadt könnyel áztatott arccal, és a teli sírt zsepijeiddel a kezedben. És úgy érzed hogy mekkora barom vagy hogy beleszerettél.. De ez még semmi! A legnagyobb szenvedés az amikor ki kell belőle szeretned!! Szúr a mellkasod és arra magad elé képzeled azokat a pillanatokat amikor még boldog voltál és együtt nevettetek és hülyéskedtetek..